Kézműves Alapítvány - A hagyomány szolgálatában

KOMÁDI HÍMZÉS

Hajdú-Bihar megyében a vászonhímzések körében alig találunk olyan, mai napig fennmaradt hímzést, mely a térségre jellemző, sajátos karaktereket, motívumkincset alakított ki s őrzött meg napjainkig. A nem vászon alapú hímzések – mint pl. a szűrök hímzései a hajdúságban és a bihari térségben egyaránt, vagy a bőrruhákra - kisbundákra, ködmönökre - kerülő díszítmények – a mi térségünkben is rendkívül gazdag mintakincset hoztak létre, de a vászonhímzések között csupán a furtai és a komádi hímzések azok, melyek kialakítottak egy sajátos karaktert.
Ha jobban megismerjük a Komádiban fennmaradt hímzésanyagot, azt is nyomatékosan ki kell emelnünk, hogy népi hímző kultúránk azon rétegét képviseli, mely kvalitását tekintve is olyan, hogy feltétlenül megőrzésre és továbbéltetésre érdemes. Nem véletlenül vált országosan is közkedveltté és a hímzők által már hosszú idő óta talán az egyik leggyakrabban használatos hímzéssé.

Komádi földrajzilag Debrecen és Békéscsaba között szinte egyenlő távolságra helyezkedik el, a Kis-Sárréten, a Sebes-Körös jobb partján elterülő település. A vízzel borított, mocsaras, lápos vidék hosszú időn át alapvetően meghatározta az itt élők életét, mindennapi foglalkozását. A sárréti térségre jellemzően a halászat, pákászat, nádvágás, a gyékény-, vessző és kenderfeldolgozás volt mindenekelőtt a megélhetés alapja. A komádiak különösen a rákászatuk révén váltak ismertté, ami egykoron olyannyira népszerű foglalkozás volt, hogy a rák motívum szimbólumként bekerült a település címerébe is. A rák díszítőelemként megtalálható a településen készült és használatos textíliák díszítményeként is.
A Komádi történetét kutató és jól ismerő Barátosi Lénárth Lajos a „Komádi krónikája 1264-1964-ig”című munkájában említ egy 1552-ből származó nemesi tarsolyt, melynek díszítményében a rákot, mint díszítő motívumot láthatjuk. Ugyancsak Ő említi, hogy a településről előkerült két olyan igen korai úrasztali terítő, 1718-ból és 1805-ből is, melyeken ugyancsak a rák díszítmények vannak jelen. Az úrasztali terítők díszítményeként ez a díszítmény egyedi jelenségnek mondható, hiszen azok általában növényi ornamentikát - tulipánt, gránátalmát, akantusz leveleket, egyházi szimbólumokat stb.– alkalmazva alakították ki díszítményeiket, s leginkább az úri hímzésre jellemző sokféle hímzéstechnikát alkalmazták fémszálakkal kihímezve.
A Komádiban fellelt rákos díszítményű úrasztali terítők - melyek azóta bekerültek a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményébe – azonban igen jelentős mértékben eltérnek a szokványos úrasztali terítőktől. Alkotója, alkotói – akik nagy valószínűséggel helyből, a nép egyszerűbb lányai, asszonyai közül kerültek ki - az úri hímzés díszítményeit részben igen jelentős mértékben leegyszerűsítették. Ez az egyszerűsödés a hímzés mintaelemeiben, színezésében és technikájában egyaránt megjelenik, ugyanakkor gazdagították és sajátossá is tették azáltal, hogy a díszítménybe belefogalmazták térségük jellegzetes szimbólumát, a rákot is. Ez a két terítő kiválóan példázza azt, hogy az egykori egyházi funkciójú úrasztali terítők rendkívül finom és dekoratív mintái hogyan vándoroltak át népi hímző kultúránkba, majd azok mindennapos használatú textíliáiba is. A rákos díszítményű úrasztali terítőket Komádiban olyan formában, mint ahogyan a két, korai munkán látható, a későbbiekben már nem készítették. Ugyanakkor az egyes mintaelemeket a később megszületett hímzéseik kialakításánál alkalmazták és felhasználták.

A komádi hímzésként ismertté vált díszítményeknek két nagy csoportját különíthetjük el: egy régebbi típusú hímzést, az un. vászonhímzést, s egy későbbit, az un. újtípusú komádi fehérhímzést. Mindkettő szabadrajzú hímzés.
Kiknek is köszönhetjük azt, hogy ezek a hímzések fennmaradtak és országosan is ismertté váltak?
Több publikáció is megjelent már, mely ezzel is és magával a hímzéssel is foglalkozik. Ezek közül most csupán hármat emelünk ki keletkezésük sorrendjében.
Az 1980-as évek közepén jelent meg a Hajdú-Bihar megye népművészete kiadvány, mely foglalkozik a komádi hímzéssel is, 1998-ban látott napvilágot Bagdi Lajosné   hímző népi iparművész,, a Népművészet Mestere „Komádi hímzések” című önálló feldolgozása s részben erre a munkára is építve készült el a komádiak jóvoltából 2009-ben a Komádi Füzetek első kiadványaként „A komádi fehér- és vászonhímzés múltja és jelene” címmel egy újabb kiadvány Háziné Szelezsán Zsuzsa szerkesztésében.
Már ezek a munkák önmagukban is jelentős népszerűséget hoztak a hímzésnek, de igazából azok az elkészült alkotások tették ismertté, melyek elsősorban megyénk hímző asszonyainak köszönhető feldolgozások.
Komádiban a hímzést szerető és kedvelő asszonyok első csoportosulása az 1960-as években Bethlendy Pálné (született Keresztesi Klára) vezetésével jött létre. A szakkör vezetését 1971-ben vette át az a néhai Fekete Erzsébet tanárnő, a helyi iskola igazgatóhelyettese, akinek köszönhetjük tulajdonképpen a komádi hímzések megmentését, felkutatását és feltárását. Az Ő családjában őrződött meg az a vászonlepedő, mely valószínűleg az 1870-es években készülhetett és azzal a rusztikus és archaikus hímzéssel volt kihímezve, mely komádi vászonhímzésként vált országosan is ismertté. Tulajdonképpen ez indíttatta Őt arra, hogy felkutassa szűkebb pátriája hímzéshagyományát. Korai halála miatt sajnos az összegyűjtött anyagot már feldolgozni nem tudta, de megtették helyette azt tanítványai. Munkássága elismeréseként 1986-ban a komádiak és a megyei népművészeti egyesület jóvoltából létrejött a „Fekete Erzsébet emlékére” emlékplakett és díj, melyet 3 évente ítélnek oda az arra érdemes alkotóknak.
A komádi vászonhímzésnek tulajdonképpen erről az előbb említett egyetlen, fennmaradt emlékéről tudunk. Ez az egy munka képezte tehát azt a kiinduló forrásanyagot, amelyből hímző asszonyaink ötleteket meríthettek.
Az eredeti hímzésen kendervászon alapra lánc- és lapos öltéssel varrták ki a díszítményt a vászonalap saját fonalával, tehát a hímzés színe azonos volt a vászon színével.
Komádiban nagy múltja volt a kender feldolgozásának és a vászon készítésének is, a vászon alapanyag bőségesen állt rendelkezésre. Nemcsak a házaknál folyt a kender feldolgozása, hanem takácsmesterek is nagy mennyiségben készítették azokat az 1800-as évek végén Köröspartra telepített komádi kendergyárban is.
Nagy valószínűséggel a lepedőn fellelt vászonhímzés az ágyruhák többi darabjait is díszíthette egykoron. A díszítmény kiforrottsága, kidolgozottsága, tiszta, áttekinthető kompozíciója, megszerkesztése azt tanúsítja, hogy ezeket a mintákat széles körben használhatták, alkalmazták. Mind motívumrendszerében, mind mintaszerkesztését, varrástechnikáját és színezését tekintve a visszafogottság, s az egyszerűség jellemzi.
A díszítmény maga csupán egyszerű levelekből és szárakból építkezik. Ezekkel formálják meg a szíves, tulipános, lóherés, csillagos, életfás, tyúklábmintás, agancsos stb. díszítményeket. Az aránylag kisszámú motívumokat a mindenkori díszítendő textília díszítményeként számtalan variációban komponálják meg és rendezik össze a tehetséges alkotók.
A lapos és láncöltés mellett a szálkihúzással készült un. azsúr és subrika teszi még dekoratívabbá a díszítményeket. Nem egy tervezésnél ezek a subrikák és azsúrok szinte már fő díszítményként léptek elő, ami nem baj, hiszen a komádi hímzés jellegzetes elemeként ott találjuk ezeket is.
A komádi hímzés mai alkalmazásánál megengedhető továbbá az is, hogy az egykori nyers kender alapot és a kender fonál színét is megváltoztassuk pl. barna, drapp vagy bézs színekre. Szép példáit látjuk ennek különösen Bagdi Lajosné tervein és hímzésein.

Míg a komádi vászonhímzés motívumai a nagyobb méretű ágyruhák díszítményeként többnyire nagyméretűek, rusztikusak, olykor kissé vaskosak is, addig a másik komádi hímzés, az un. komádi fehér hímzés, melynek megszületése a XIX. század végére tehető, jóval aprólékosabb, könnyedebb, finomabb, kicsi,apró elemekből építkezik. Ez a hímzés a viselet egyes darabjaira – a férfi ingek elejére, mandzsettájára, a női ingvállakra, fehéralsókra, pendelyekre, csigacsináló kötényekre, majd ágyruhákra – pl. párnavégekre – és terítőkre is rákerült s szerencsére nagyobb számban megőrződtek az utókor számára.
A komádi fehérhímzés már nem házivászonra, hanem a finomabb gyolcs és puplin anyagokra került rá. A fehér alapra fehér színű fonállal lapos, szár, hurok és lyukhímzésekkel varrták rá a díszítményeket, melyek 12 alapelemet variálnak. Főbb díszítményei között találjuk a szőlőfürtöt és levelet, a tubarózsát, a lóherét, a nyolcszirmú margarétát, a vadrózsát, a gyöngyvirágot, a tulipánt, a szívet, és természetesen a rákot is.
A széleldolgozásnál a cakk, a borsócakk, a horgolt csipke és az azsúr jelenik meg s adják meg a különleges dekorativitást ennek a hímzésnek.

A hímzett textíliák egy jó része az elődeink által kialakított funkcióban öröklődik tovább, viseleteket, lakás textíliákat díszítve. A ma alkotó hímzők kreativitásának, tehetségének köszönhetően azonban számos olyan újabb alkalmazási lehetőségét is megtaláljuk ezeknek a hímzéseknek, melyek korunk elvárásaihoz, igényeihez igazodnak.
A komádi hímzés hírneve és megyei értéktárba való bekerülése tovább erősítheti a komádi emberekben az egy közösséghez való tartozás érzését és a hajdú-Bihar megyei emberek is büszkék lehetnek hímzéskultúránk komádi értékeire.

A fenti leírás részlet Dr. V. Szathmári Ibolya néprajzkutató az „Értékeink a mindennapokban” című,- a komádi hímzéseket a Homokkerti Közösségi Házban (2015. február 18. 11.00.) bemutató - kiállítás megnyitójából.

A Hajdú-Bihar Megyei Értéktár Bizottság 5/2014. (03.04.) sz. határozatával a megyei értéktárba felvette a komádi hímzést.