csuhébaba készítő, hímes tojás festő Népi Iparművész
Debrecen
Tel.:+36/52/414-781
+36/70/556-3892

Nagybányán születtem 1944-ben, a következő évtől Esztergomban, majd 16 éves koromig Konyáron laktunk. Ezután Debrecenbe költöztünk.
A képzőművészeti gimnáziumba helyhiány miatt nem vettek fel, így előbb a Gyors-és Gépíró Iskolát, majd a Közgazdasági technikumot végeztem el. Előnyugdíjazásomig különböző irodai munkákat végeztem. Férjem Kovács Zoltán fa- és szarufaragó népi iparművész, lányunk Gálné Kovács Gyöngyi népi ékszerkészítő iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere.
3 népművészeti ágban tevékenykedem: 1980 óta citerázok, előbb a Hajdúság citera együttes tagjaként, majd szóló citerásként. 1998-ban Művészeti oktatói bizonyítványt szereztem. Több évig tanítottam fiatalokat citerázni a nádudvari kézműves iskolában.
1997-ben Késmárkon citeráztam egy népművészeti fesztiválon és itt ismertem meg a csuhébaba-készítés alapjait. Mivel huszonévesen évekig jártam a Medgyessy Képzőművészeti Körbe rajzolni, majd a szobrász körbe, így az ott szerzett gyakorlat birtokában a gyerekjátékként ismert csuhébabák helyett igényesebb kompozíciók készítésére vállalkoztam. Konyári élményeim alapján népi kismesterségeket végző figurákat, életképeket (fonóház, udvari kenyérsütés, konyári bál, betlehemezés stb.), valamint egyházi témákat jelenítettem meg. Munkáimat folyamatosan zsűriztetem. A legnagyobb sikert az jelentette számomra, hogy 2001-ben a Vatikánban, 2011-ben Giffoniban Nemzetközi Betlehemi Jászol pályázaton került kiállításra a betlehemi életképem.
 
2003-ban kezdtem el az archaikus viasszal írt technikával történő hímestojás készítést a fellelhető szakirodalom, a Néprajzi Múzeum, a Déri Múzeum, a Vásárosnaményi Múzeum stb. anyagának tanulmányozása alapján. 2005-ben gyűjtöttem a lengyelországi Przemysl-ben, ahol népművészeti fesztiválon vettem részt. A Nagyváradi Festum Varadinum keretén belül rendezett kézműves mesterek bemutatóján a köröstárkányi technikát tanultam meg. Még ebben az évben alkotótáborban vettünk részt a kárpátaljai Salánkon, ahol egy magyar faluközösség sajátos viasszal írt festetlen-aranyozott mintakincsét gyűjtöttem fel és később zsűriztettem is.
2006-tól 5 éven keresztül részt vettünk a gyergyószárhegyi Lázár kastélyban rendezett alkotótáborban, ahol gyergyói, gyimesi, moldvai asszonyokkal dolgoztam együtt és cseréltük ki ismereteinket és technikánkat. Én tanítottam vissza a piros-fekete színkombinációt amit ott már csak múzeumban lehetett látni. (Több 100 általam készített tojás és 30  csuhébabám található a kastély múzeumban.)
Szintén 2006-tól évente részt veszek Szlovákiai nemzetközi Népművészeti Fesztiválon Késmárkon és 2008-tól pedig Pöstyénben. Az ott megismert áttört technikát részben használom a saját tervezésű felvidéki gombostűfejes díszítésű fehér azsúrozott tojások készítésénél. Ezen kívül több saját tervezésű /fekete-aranyozott, akrillal festett/ tojást is készítek, de természetesen munkáim nagy része a hagyományos motívumú erdélyi viaszolt egyszínű vagy piros-fekete, valamint a szintén erdélyi reneszánsz karcolt tojás. Alkalmazom még a dunántúli és Mura-vidéki mintákat is. Tyúk, japántyúk, fürj, kacsa, liba és strucc tojásokkal dolgozom.
A Néprajzi Múzeumban fotóztam, illetve rajzoltam le a jellegzetes sárga-piros-fekete szerb Torontál megyei tojásokat, amiket kiállítási célra szintén elkészítettem.
20 éve veszek részt a budapesti Mesterségek Ünnepén.
2006 óta tagja vagyok a Zengővárkonyi Tojásdíszítők Nemzetközi Társaságának.
20 családi kiállításunk és 9 önálló kiállításom volt itthon és külföldön.
Számtalan alkalommal tartottam mesterség bemutatót az óvodástól a felnőtt korosztályig.
Többször szerepeltek munkáim az Iparművészeti Múzeumban, a Magyarok Házában, stb.
Több alkalommal készült rólam tévéfelvétel, rádióriport, és újságcikk.
2006-ban megkaptam a hímestojás festő Népi Iparművész címet.
2007-ben Hajdú-Bihar megyei Minőségi Termék díjas lettem.
 
A népművészet egy napi szinten megélt csoda az életemben, egyrészt mert feltölt az elvégzett munka örömével, másrészt mert úgy érzem, hogy ezt a kincset tovább kell éltetni és a jövő generációnak átadni.