Kossuth-díjas fafaragó népi iparművész, a Népművészet Mestere
Hajdúszoboszló

Pedagógus családban született 1945. március 25-én Hajdúszoboszlón és ma is ott él.
Szülei hivatását választotta, maga is pedagógus lett. 1966-ban a debreceni Tanítóképző Főiskolán, majd a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, később a Testnevelési Főiskola az edzői szakán végezte tanulmányait. Pedagógiai pályáját tanyasi tanítóként kezdte. 1970–1995-ig testnevelő tanárként a hajdúszoboszlói 5. sz. Általános Iskolában dolgozott.
A fafaragás iránti elkötelezettsége az 1970-es években teljesedett ki. 1973-ban fafaragóként alapító tagja lett a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának. 1975-től kezdődően nyaranta
kézműves alkotótáborokat vezetett az ország különböző városaiban, ahol megtalálhatók munkái.
A tanítás mellett az előadói pálya is nagyon vonzotta. 1982-ben előadóművészként is színre lépett és azóta folyamatos a jelenléte színvonalas előadóestjeivel, rendezvényeken való közreműködésével.
Munkásságának fő vonulata a köztéri gyermekjátékok, ülőpadok, bútorok készítése. A hagyományos szerkezeti technikák és formák alkalmazása mellett az ősi rönkbútor tervezésével és készítésével kezdett el foglalkozni és ezekkel országos elismerést és kimagasló sikereket ért el. Alkotásai megtalálhatók számos külső és belső térben, közterületeken. ( Pl.: a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola dísztermét Galánfi András és Matl Péter fa domborművei díszítik.)
1985-ben megkapta a fafaragó népi iparművész címet.
A fafaragásban ügyes gyermekek és ifjak sokat tanultak tőle a nyári alkotói táborokban és a szakiskolában egyaránt.
Meghatározó személyisége, művészeti vezetője, igazgatóhelyettese volt az 1992-ben létrehozott Nádudvari Kézműves Szakiskolának. Az iskola ez időben európai hírűvé vált.  Írországból, Új-Zélandról, Walesből, Finnországból, Dániából, Norvégiából is jöttek ide a tanulni vágyok. Innen ment nyugdíjba 2008-ban. Tanítványait a népművészet hagyományainak és hitelességének fontosságára oktatta és átadta számukra az évtizedek alatt elsajátított mesterségbeli tudását.
Ugyancsak meghatározó szerepe volt a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjában létrehozott kézműves műhelyek kialakításában, illetve az ott szervezett kézműves táboroknak is egyik kiemelkedő szakmai vezetője volt.
Kimagasló tevékenységét számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el melyek közül a legjelentősebbek:
1996-ban a Népművészet Egyesületek Szövetsége a népművészet megőrzéséért Király Zsiga-díjjal tüntette ki. 1997-ben a Művelődési és Közoktatási miniszter a Népművészet Mestere címet adományozta neki. 2005-ben a népművészet iskolaszerű átörökléséért, a tárgyi kultúra újrateremtő folyamataiban való részvételéért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választotta.
2017-ben, nemzeti ünnepünkön, Március 15-én, Kossuth-díjban részesült.