2015 szeptember 15. kedd
Ez előtt a jeles évforduló előtt tisztelegve rendeztek kiállítást a kiváló mesternek lakóhelyén, Debrecen-Józsán a közösségi házban.„Kimagasló szakmai munkájáért, a mesterség átörökítése érdekében végzett tevékenységéért, jubileumi kiállítása alkalmából a Kézműves Alapítvány Nívódíjat adományozott” Buglyó Péternek.  A díjat az alapítvány nevében a megnyitón Dr. Tar Károlyné adta át. Az ünnepeltet köszöntötte Balázs Ákos, a városrész önkormányzati képviselője és Jantyik Zsolt, a Debreceni Művelődési Központ igazgatója, valamint a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke,Török Istvánné és az egyesület jelen lévő tagjai. A kiállítást Dr. Vajda Mária PhD néprajzkutató nyitotta meg. Közreműködött: Dánielfy Zsolt, a Csokonai Nemzeti Színház színművésze, Bodai Boglárka, népdalokkal és a Debreceni Népi Együttes táncosai.
A kiállítás megtekinthető 2015. szeptember 15.–október 31-ig, munkanapokon 10–19 óráig
(4225 Debrecen-Józsa, Szentgyörgyfalvi út 9.)
 
A Debreceni Művelődési Központ által rendezett kiállítás meghívóján Buglyó Péter kádár mester így foglalja össze szakmai életútjának fontosabb eseményeit:
„Szakmai tanulmányaimat 1961-ben kezdtem meg a debreceni 109-es szakmunkásképzőben. Nagyon szerettem a fával dolgozni, vonzott a tölgy illata, megmunkálhatósága, formálhatósága, felhasználhatósága. Szakmai gyakorlatot egy jó hírű kisipari műhelyben  szereztem, Heredovszky József kádermestertől. 1964-ben szakmunkásvizsgát tettem. Ezt követően engedélyt kértem a kádár szakma kisipari gyakorlására, melyet 1965. január 18-án meg is kaptam. Ettől az időtől általános kádáripari termékeket készítettem.
Többre vágytam, egyre inkább kutatni kezdtem a feledésbe merült régen használt mívesen megmunkált és díszes tárgyakat. Elhatároztam, hogy úgy és olyan termékeket fogok készíteni, amelyeket más szakmabeli nem készít. Munkáimat kézi faragással díszítem a megrendelő igénye szerint. Előszeretettel készítek egyedi darabokat, melyek igazán próbára teszik az ember fantáziáját, szaktudását. Ebben a szakmában különösen fontos a jó minőségű fa használata, főként akác, tölgy és eperfa. Készítek hagyományos tárgyakat, csobolyókat, hordókat, sózó dézsákat, virágdézsákat, gulyadézsákat, vízkupákat, rajnai kannákat, káposztáskádakat, vajköpülőket, merítőket, de ovális, valamint sarok fürdőkádakat és a francia hagyományt követő darabokat is.
Termékeim nagy sikert arattak és aratnak ma is. Megyei és országos kiállításokon rendszeresen részt veszek. 1996-ban a Mesterségek Ünnepén az „Év Mestere” címben és Amstel díjban részesültem. Ugyanebben az évben Törökszentmiklóson a „Mesterségünk Cégére-címere” országos pályázaton Nívódíjat kaptam. 1997-ben népi iparművész lettem. 2000-ben Kézműves Remek díjat kaptam. A 2004. évi Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pályázatán elnyertem a „Magyar Kézműves Remek” címet. 2005-ben a VIII. Bihar-Bihor Expo Minisztériumi díjban (GMK) részesültem. 2005-ben megkaptam az IPOSZ Aranykoszorús Mester címet, oklevelet és plakettet.
Tagja vagyok a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületnek, az IPOSZ-nak, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának, a Kézműves Alapítványnak és a Magyarországi Kádár Egyesületnek.
Szívügyemnek tekintem e mesterség létét, továbbéltetését és ifjú szakemberek képzését. Kezdeményezésemre 1990-től beindult Debrecenben a kádár szakképzés, aminek nem csak a gyakorlati részét, de az elméleti oldalát is vállaltam.”
 

⇦ VISSZA