Kézműves Alapítvány - A hagyomány szolgálatában
NÉPI KÉZMŰVES ÉRTÉKTÁR

KÉZMŰVESEK

ALKOTÓKÖRÖK

PÁLYÁZATOK

TÁBOROK

KÉPZÉSEK

KIADVÁNYOK

KÉPTÁR

HASZNOS OLDALAK

DEBRECENI NŐI KISBUNDA HÍMZÉSMINTÁJA
Debrecenben és környékén kevés textíl alapon megőrződött, hagyományokon alapuló hímzést ismerünk. Annál gazdagabb a bőr- és posztó alapú viseleteken fennmaradt díszítmények köre, melyek a térségre jellemző, sajátos mintakincset hoztak létre. Mind a szűcs, mind a szűrös mesterség Debrecenben a legkorábban létrejött céhes mesterségek közé tartozott, debreceni műhelyeik az ország legjelentősebb központjaihoz tartoztak.
A szűcsök a XIX. század első évtizedeiben kezdték készíteni a debreceni női kisbundákat, melyeknek alapvetően három típusával találkozhatunk, az egyszínű zöld selyemmel hímzett debreceni, a többszínű selyemhímzésű hajdúsági (Hajdúböszörmény, Hajdúdorog), és az egész Tiszántúlon elterjedt, un. kunsági típusú, fekete hímzésű kisbunda hímzésekkel.
A debreceni hímzett női kisbundák legkorábbi ábrázolásai a Déri Múzeumban fellelhető, népies vízfestményeken jelennek meg.
A debreceni, sajátos, ujj nélküli, pelerin szabású formáját nagy valószínűséggel a férfiak hosszú, ugyancsak birkabőrből készült subáitól (nagybundáiktól) kapta, de hatással lehettek rá a XVI-XVII. századi úri viselet köpenyei, pelerinjei, diáktógái is. A rackajuh gyapjából készült kisbundát a szűcsmesterek öt részből szabták ki, széles, nyakkörüli perzsagallérjához és a bundát tenyérnyi szélességben körbekeretező prémhez az alapanyagot Erdélyből szerezték be. Az egyes bőrdarabok összevarrásánál - mintegy takarásképpen - a kisbundákra pirosra színezett un. irhacsíkok kerültek, melyek a kisbundák díszítését szolgálták. A kisbunda igazi díszítményét azonban azok a hímzések adják, melyek a bunda elejére, válltányérjára, háta közepére kerültek, mértéktartó és elegáns elosztásban. A mintákat maguk a szűcsmesterek rajzolták, majd varrták fel a bőr darabokra még az összedolgozás előtt, de az utóbbi munkában gyakran hímző asszonyok voltak segítségükre.
A debreceni kisbundák hímzés díszítménye motívumrendszerében, és mintaszerkesztésében egy archaikusabb hímzéstípust képvisel. A növényi ornamensekből építkező, virágtőben összerendezett minták szimmetrikus elrendezésűek, díszítőmotívumaiban pedig igen korai, reneszánsz elemeket őriznek. A hímzés egyes elemei szoros rokonságot mutatnak a szűrhímzés díszítésével, a hosszasan elnyújtott, lantformájú tulipánok, kunkorgók, makkok, pávaszemek mind fellelhetők a szűrhímzésben is. A mintákat ritka lapos öltéssel, sodrott zöld selyemfonállal varrják ki úgy, hogy a díszítmények egy különleges, szálkás minta hatását keltik. Az egyszínű zöld díszítményt a motívumok közepébe helyezett piros, vagy bordó árnyalatú pettyek élénkítik.
Ez a díszítmény ilyen formában csak a debreceni kisbundákról ismeretes, ezáltal egyedi díszítménynek tekinthető. Fennmaradásában és továbbéltetésében debreceni hímző asszonyoknak van elévülhetetlen érdeme. A Déri Múzeumban őrzött eredeti darabok tanulmányozásával és a megjelent szakirodalmak segítségével alaposan megismerték a debreceni kisbunda jellegzetességeit, s ezekből kiindulva, ezek alapján készítik el lakástextíliákra és viseletekre tervezett mintáikat.

A Debreceni Értéktár Bizottság 43/2014. (01.29) sz. határozatával a debreceni értéktárba, a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár Bizottság 22/2014. (VI. 18.) MÉBH sz. határozatával a megyei értéktárba vette fel a debreceni női kisbunda hímzésmintáját.

DEBRECENI NŐI KISBUNDA HÍMZÉSE
Szakmai javaslat
a Debreceni Értéktárba történő felvételhez
 
Hajdú-Bihar megye hímzéshagyományának jellegzetes és sajátos arculatát őrzik a női kisbundákon fennmaradt hímzésminták. A női kisbunda hímzéseknek három típusával találkozhatunk, az egyszínű, zöld selyemmel hímzett debreceni, a többszínű, selyemhímzésű hajdúsági (Hajdúböszörmény, Hajdúdorog) és az egész Tiszántúlon elterjedt, un. kunsági típusú, fekete hímzésű kisbunda hímzésekkel.
A debreceni női kisbunda viselése – hasonlóan a hajdúsági és kunsági típusú kisbundákkal -  a XIX. század első évtizedeiben jelent meg, erről tanúskodnak azok a Déri Múzeumban fellehető, népies vízfestmények, melyek egyben a debreceni hímzett női kisbundák legkorábbi ábrázolásai. Virágkorát a XIX. század második felében élte, az 1900-as évek  első évtizedeiben még viselték azokat. A 85-90 cm. hosszú, barnára színezett, újj nélküli, pelerin szabású női kisbunda ünneplő viselet volt, gyakran jegyajándékba is kapták azokat.
A rackajuh gyapjából készült kisbundát a szűcsmesterek öt részből szabták ki, széles, nyakkörüli perzsagallérjához és a bundát tenyérnyi szélességben körbekeretező prémhez az alapanyagot Erdélyből szerezték be. Az egyes bőrdarabok összevarrásánál - mintegy takarás- képpen - a kisbundákra pirosra színezett un. irhacsíkok kerültek, melyek - különösen hímezve - már a kisbundák díszítését is szolgálták. A kisbunda  igazi díszítményét azonban azok a hímzések adják, melyek a bunda elejére, válltányérjára, háta közepére kerültek mértéktartó és elegáns elosztásban, a mindenkorí díszítendő helyhez tökéletesen igazodva. A mintákat maguk a szűcsmesterek rajzolták, majd varrták fel a bőr darabokra még az összedolgozás előtt, de az utóbbi munkában gyakran hímző asszonyok voltak segítségükre.
A debreceni kisbundák hímzés díszítménye  - összehasonlítva a többi kisbunda hímzéssel -  mind motívumrendszerében, mind mintaszerkesztésében egy archaikusabb  hímzéstípust képvisel. A növényi ornamensekből építkező, virágtőben összerendezett minták szimmetrikus elrendezésűek, díszítőmotívumaiban pedig igen korai, reneszánsz elemeket őrzött meg. A hímzés egyes elemei szoros rokonságot mutatnak a szűrhímzés díszítésével, a hosszasan elnyújtott, lantformájú tulipánok, kunkorgók, makkok, pávaszemek mind fellelhetők a szűrhímzésben is, nagy valószínűséggel a szűcsmintákból vették át azokat.
A mintákat ritka lapos öltéssel, sodrott zöld selyemfonállal varrják ki úgy, hogy a  díszítmények  egy különleges, szálkás minta hatását keltik. Az egyszín, zöld díszítményt a motívumok közepébe helyezett piros, vagy bordó árnyalatú pettyek élénkítik. Ez a díszítmény ilyen formában csak a debreceni kisbundákról ismeretes, ezáltal egyedi díszítménynek tekinthető. Fennmaradásában és továbbéltetésében mindenekelőtt a debreceni hímző asszonyoknak (Bujdosó Sándorné, Molnár Tiborné) van elévülhetetlen érdeme. A Déri Múzeumban őrzött eredeti darabok tanulmányozásával és megjelent szakirodalmak segítségével tüzetesen megismerték a debreceni kisbunda jellegzetességeit, s ezekből kiindulva, ezek alapján készítik el lakástextíliákra és viseletekre tervezett mintáikat. Tervezéseik és kivitelezéseik az országos textilpályázatokon már több elismerést hozott számukra (2002. Békéscsaba).
Hajdú-Bihar megyében és Debrecenben kevés olyan karakteres hímzés maradt ránk, mint a debreceni női kisbunda hímzése. Egyedisége, archaikus volta indokolttá teszi a helyi értéktárban való szerepeltetését. Mintakincse kiválóan alkalmazható korszerű, ma is jól használható lakástextíliák és viseletek díszítményéként, s mindenképpen fontos lenne annak bőr alapon való korszerű továbbéltetése is, amire eddig kevésbé láttunk példákat.  
Debrecen, 2014. április 4.                                                                                                                                                                                                                                            
                                                                                                 Dr. V. Szathmári Ibolya    
                                                                                                           néprajzkutató


SZAKIRODALOM
Dorogi Márton: A kunsági kisbunda, Szolnok, 1962.
Dorogi Márton: A juhbőr népi kikészítése és  felhasználása a Hajdúságban és a Nagykunságban. Budapest, 1956. Ethn. LXVII. 301-319.
V. Szathmári Ibolya: A Debreceni és hajdúsági (színes hímzésű) női kisbundák. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981. Debrecen, 1983. Szerk.: Dankó Imre, 311-351.
V. Szathmári Ibolya: Szőttesek, vászon-, szűr- és szűcshímzések és Az öltözködés és a viselet In: Népművészeti örökségünk, Hajdú-Bihar megye népművészete, Európa kiadó, Budapest, 1989. Sorozatszerkesztő:Hofer Tamás, Szerk.:Gazda László és Varga Gyula. 264-320. 320-362.

FORRÁSOK
http://www.studiolum.com/nm/hu/szabokalmanne.htm
http://web.axelero.hu/geli1/glk/glkRip/RipHunszinek.htm
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/magyar-neprajz-magyar/ch21s05.html
http://www.nepzene2.eoldal.hu/fenykepek/nepviselet/nepviseletek
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-neprajzi-lexikon/ch07.html
http://www.hotdog.hu/hagyomanyok/regi-mestersegek/szucsok

KÉPTÁR

⇦ VISSZA

NÉPI KÉZMŰVES ÉRTÉKTÁR

TÍMÁRHÁZ - KÉZMŰVESEK HÁZA

ORSZÁGOS IFJÚSÁGI NÉPI KÉZMŰVES PÁLYÁZAT

KÉZMŰVES SZAKMAI TÁR

MÍVES GYŰJTEMÉNY

KURATÓRIUM

IMPRESSZUM